Iskolakezdés, agyi köd, belső aszály2022-09-01

A gyerekek többsége számára felfoghatatlanul rövid volt ez a nyári szünet is, a szülők többsége számára pedig elképzelhetetlenül hosszú. De okozzon bármekkora generációs szakadékot a nézőpontok különbsége, ennek a mai naptól kezdve hivatalosan sincs jelentősége. Kezdetét vette az egyszeri és megismételhetetlen 2022/23-as tanév. Hogy aztán mennyire tarkítják majd online oktatások, szén/gázszünetek vagy bármi más, majd kiderül. Addig is, beszéljünk egy problémáról, ami ezekhez képest frusztrálóan földhözragadt, de annál elterjedtebb!

Az agyi köd, mint egészségügyi (betegségügyi) kifejezés, a Covid színre lépésével szivárgott be a köztudatba. Agyi köd előtte is létezett. Csak épp a szakembereket leszámítva, kb. senki nem hallott róla. 

Az agyi köd szinte minden máshoz hasonlóan, lehet akut (azaz átmeneti), illetve állandósulhat is, ekkor beszélünk krónikus állapotról. Ugyanígy, lehet kevésbé súlyos és válhat egészen drámaivá is. A Covidnak köszönhetően főként a krónikus és minimum közepesen súlyos változata vált széles körben ismertté. Pedig átmeneti és kevésbé drámai formájában az agyi köd egyáltalán nem ritka jelenség. Na és mi az egyik leggyakoribb oka? A belső aszály. Kevésbé költői nevén: a kiszáradás.

Amikor az átlagember kiszáradásról hall, (az agyi ködhöz hasonlóan) hajlamos a drámai mértékre gondolni. Valakire, aki magánkívül van, akinek porzik a lehellete, az arca pedig úgy néz ki, mint egy mazsola. Ez szélsőséges állapot. A valóság az, hogy nagyon sokan vannak nap mint nap enyhén vagy közepes mértékben kiszáradva. Aminek egyik enyhe vagy közepes mértékű megnyilvánulása, hogy úgy érzik: nem forog az agyuk. Helló, agyi köd!

Hogy jön ez az iskolakezdéshez? Úgy, hogy az iskoláskorú gyerekek jelentékeny százaléka küzd nap mint nap a kiszáradással. Egyszerűen azért, mert nem isznak eleget. Ami rövid távon ahhoz vezet, hogy romlanak az ún. kognitív képességeik. Magyarán: képtelenek figyelni és koncentrálni. Nem állítjuk, hogy a világ összes figyelemzavarára a víz lenne a megoldás. Azt viszont állítjuk, hogy sokkal több esetben az, mint feltételeznénk.

Mivel már régesrég nem a természetben élünk, nem bízhatunk teljes mértékben a természetes késztetéseinkben. A folyadék megfelelő mennyiségű pótlása is olyasmi, ami sokkal inkább tudatosság, mintsem ösztönösség kérdése. Akárcsak a megfelelő étkezés, a testmozgás és a pihenés. Ezekre meg kell tanítanunk gyermekeinket. Leginkább úgy, hogy jó példát mutatunk.