Egészség és szabadság2022-01-20

Kati néni sosem szerette az édességet. A tésztát igen. A túrós pogácsát, a sajtos rudat, a nokedlit. De a süteményt nem. Még a kávét is cukor nélkül itta egész életében.

Aztán egy nap valami megváltozott. Cukorbetegséget diagnosztizáltak nála. Előbb gyógyszert kellett szednie, aztán - mivel ez nem hozta meg a kívánt eredményt - inzulinra állították át. A folyamattal párhuzamosan pedig történt valami. Kati néni elkezdett megőrülni az édességért. Jó 60 évig elvolt nélküle. De most, miután szembesült vele, hogy nem ehet, hirtelen rátört a vágyódás.

A szabadság érdekes dolog. Gyakran csak akkor ismerjük fel az értékét, amikor valami korlátozza. És ha jobban belegondolunk, az egészség valójában szabadság. Amikor sérül az egészségünk, azzal valamilyen módon sérül a szabadságunk is.

Miért nem törődünk többet az egészségünkkel? És miért nem törődünk többet a szabadságunkkal? James Lachard-nak, a gyakorlatilag ismeretlen angol írónak van egy gyönyörű gondolata ezzel kapcsolatban, ami az “Interjú Istennel” című novellájából származik:

“Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent. Az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben. Úgy él, mintha sosem halna meg és aztán úgy hal meg, hogy sosem élt igazán.”

A jobb jövőért gyakran áldozatot kell hozni a jelenben. De az ember időnként hajlamos túlbecsülni saját tévedhetetlenségét. Ezért jó újra és újra megállni, hogy feltegyük magunknak ezt a két egyszerű kérdést?

1. A jövő, amiért feláldozni készülök a jelent, vajon tényleg jobb lesz?
2. Mennyire érdemes feláldozni a jelent a jövőért?

Végül is, a jövő egy olyan jelen, ami még nem érkezett el. Ha a mostani jelent nem tudjuk élvezni, miért olyan biztos, hogy a jövőbelivel majd jobban megy?

A fenti idézetet egyébként gyakran és tévesen a Dalai lámának tulajdonítják. És ha már így van, álljon itt valami, amit valóban ő mondott:

“Csupán két olyan nap van a naptárban, amikor semmit nem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap.”

A jövőkép feladata az, hogy táplálja a jelent, nem pedig az, hogy kizsákmányolja. Mind az egészséget, mind a szabadságot gondozni kell. Itt. a jelenben.