Boldog új évet? És jó az nekünk?2022-01-07

Az év első néhány napja azzal telik, hogy rutinszerűen kívánunk boldog új évet boldog-boldogtalannak. Mert ezt így illik. Ráadásul kedves szokás. Az első 20 alkalom után ugyan már kicsit idegesítő, de kedves. Meg annyira magától értetődő. És ha valamin, a maguktól értetődő dolgokon érdemes elgondolkodni. Tényleg?

Ebben a mi nyugati kultúránkban a boldogság mágikus jelentőséggel bír. Mindenki boldog akar lenni. Kivéve talán a mazochistákat. Bár ők meg attól boldogok, ha boldogtalanok, szóval, annyira mégsem kivételek. Na és? Mi ezzel a gond? Baj, ha az ember boldog akar lenni?

Egyáltalán nem. A kérdés az, működik-e? Javít az életünkön, ha akarjuk a boldogságot? Elnézve a nagy átlagot: nem. Bizonyos szempontból a boldogság olyan, mint a menőség. Minél jobban erőltetjük, annál rosszabb lesz. Lehet akarni a boldogságot. De talán nem érdemes.

Van egy régi hollywoodi mondás: nincs Oscar-díjas szerep, csak Oscar-díjas alakítás. Hát, a boldogság lényegében az élet Oscar-díja. És amikor boldogok akarunk lenni, az olyan, mintha az Oscar-díjas szerepet keresnénk.

A boldogság nem cél. A boldogság jutalom. A célnak annak az eredménynek kell(ene) lennie, amiből aztán a jutalom származik. Amikor a jutalom válik céllá, az azt jelenti, hogy maga az eredmény nem is fontos. És a tevékenység sem, ami az eredményhez vezet. Az élet viszont a tevékenységeink összessége. Ha ezek nem fontosak, akkor az életünk se. Vajon mennyire lehet boldog egy olyan élet, amit nem érzünk fontosnak?

Ez az egész valójában rém egyszerű. Minél több tettünkről érezzük úgy, hogy számít, annál boldogabbak leszünk. Na és hogyan győzzük meg magunkat arról, hogy számít, amit teszünk? Ez sem bonyolult. Minél inkább szívvel-lélekkel csinálunk valamit, minél jobban beleadunk apait-anyait, annál inkább fogjuk úgy érezni, hogy számít.

Milyen egy Oscar-díjas alakítás? Olyan, amibe a színész szívét-lelkét beleadja, tehetsége, energiája utolsó cseppjeit is kifacsarja magából. Milyen egy Oscar-díjas élet? Olyan, amibe szívünket-lelkünket beleadjuk. Pont ott, ahol vagyunk, pont abba, amit csinálunk.

A boldog élet egy olyan élet, amiben a főhős odateszi magát. Nem a jutalomért. Nem az elismerésért. Egyszerűen abból a meggyőződésből, hogy számít, amit csinál. És azért számít, mert úgy csinálja.

Boldog új évet? Hát persze! adjunk bele apait-anyait!