Miért a legjobb befektetést kerülik a legtöbben?2021-08-12

A világnak az a (kisebbik) fele, amelyik nem a puszta túlélésért küzd, befektetési lázban ég. Ingatlan, részvény, arany, kriptovaluta. A legjobb lenne egy olyan házban részvényeket szerezni, ami tele van aranyból készült kriptovalutával. Miközben pedig lelkesen befektetünk és örülünk, hogy a jövedelmünk egyre passzívabb, nagyvonalúan megfeledkezünk a legjobb befektetési lehetőségről. Önmagunkról. Csak ülni és hallgatni, ahogy dől a lé, fantasztikus érzés. Picit árnyalja csak a képet, ha éppen egy kórházi váróteremben ücsörgünk. Uram bocsá’ ha azért ücsörgünk, mert állni már nem nagyon tudunk. Morbid? Az. Sajnos realista is

A befektetési guruk ritkán hangsúlyozzák, de a létező legjobb befektetés a saját egészségünk. Az egészség olyasmi, amit hajlamosak vagyunk alapértelmezettnek tekinteni. Amíg megvan. Aztán azt is, amikor kicsit már hiányos. Végül pedig azt is, amikor nagyon hiányos. Hiába, ilyen az élet. Ötven felett akkor kell megijedni, ha reggel arra ébredünk, hogy nem fáj semmink. Mert ez azt jelenti, hogy meghaltunk. Ismerős, ugye? A cinikusok imádják. Besenyő Pista bácsi meg csak annyit kérdezne: nooormális?

Nem az. Nem normális, hogy bármit is alapértelmezettnek vagy magától értetődőnek tekintünk. Sem az egészség meglétét, sem annak a hiányát. Akár van valakinek pénze, akár nincs, egyik sem magától értetődő. Valaminek az eredménye, a következménye. Az egészségel pont ez a helyzet. Nem törvényszerű, hogy megmaradjon és nem törvényszerű, hogy elveszítsük.

Mi, magyarok sok mindenre lehetünk büszkék. Az egészségi állapotunkra pont nem. Ami az elhízást illeti, ott csak a harmadik helyet sikerült elcsípnünk az Unión belül, de a daganatos megbetegedésekben és a gyógyszerkiadásokban nincs ellenfelünk. Ha nemcsak a jövedelmünk válik egyre passzívabbá, hanem mi magunk is, mert egyre jobban korlátoznak a betegségeink, azt túlzás lenne az élet kimaxolásának nevezni. Persze megnyugtató érzés, ha futja a legdrágább orvosi kezelésekre és gyógyszerekre. De mi lenne, ha nem kéne, hogy fusson rá?

Dr. Peter Attia, a hosszú élet egyik legelismertebb szakértője úgy határozza meg az egészséget, hogy az lényegében mobilitás. Minél egészségesebbek vagyunk, annál kevésbé korlátoz bármi is a mozgékonyságban. Ez sajátos, de nagyon is igaz megközelítés. Elsőre persze könnyű a mozgásszervi megbetegedésekre asszociálni. De jobban belegondolva, egy fejfájás vagy egy vakbélgyulladás is korlátozza a mobilitásunkat. Az elhízás (amit nem szoktunk betegségnek tekinteni) dettó. Persze, ha nagyon akarunk, tudunk itt-ott kivételeket találni. Egy jól karban tartott cukorbetegség pl. különösebben nem korlátoz minket a mozgásban. De mégis, ha úgy tekintünk az egészségre, mint zavartalan mobilitásra, az nagyon jó fogódzkodó.

Márcsak azért is, mert az élet számos területén megfigyelhetők az úgynevezett reverzív hatások. Ez röviden azt jelenti, hogy a dolgok oda-vissza hatnak egymásra. Ebben a konkrét esetben, a nagyobb egészség nagyobb mobilitás, a nagyobb mobilitás nagyobb egészség. Leereszkedve a hétköznapi nyelv szintjére, az egészségünkért úgy tudunk a legkönnyebben tenni, ha mozgunk. Minél többet. Az emberi test kialakulásának hajnalán körülményeinket a viszonylag sok mozgás és a viszonylag szűkös táplálékforrás határozta meg. Mára ez pont az ellenkezőjére változott. Rendszeresen jóval többet eszünk a kelleténél, ami pedig a mozgásunkat illeti… Hát igen.

De miért van ez így? Tulajdonképpen mindkettő egyfajta alapprogram. Elődeink nem mozogtak feleslegesen, mert takarékoskodni kellett az erőforrásokkal. Amikor pedig táplálékhoz jutottak, nem aggódtak a kockás hasizmaik miatt. Ettek, mert nem tudhatták, mikor jutnak legközelebb élelemhez. A baj az, hogy még mindig ezeket az alapprogramokat követjük. A bajt tovább tetézi, hogy egyre gyakrabban fogyasztunk élelemnek látszó szemetet. Ezek után mekkora csoda, hogy a világunk egyre jobban emlékeztet egy nagy SZTK váróra?

A fentiek tükrében az egészségmegőrzés már nem is annyira bonyolult. Először is, azt kell valahogy tudomásul vennünk, hogy a betegségek megelőzése mindig jóval egyszeűbb és olcsóbb, mint a gyógyításuk. Pont mint egy autó esetében: nem tönkretenni és nem összetörni nagyságrendekkel gazdaságoasabb. Bármikor, amikor olyan döntést hozunk, ami hatással van a testünkre, lényegében választunk. Vagy az egészségünk támogatását választjuk vagy a bojkottját. Ez ennyire fájdalmasan egyszerű.

A többi még ennyire sem bonyolult. Tulajdonképpen az ősi állapotokat kell mesterségesen előállítanunk. Kevesebb táplálék, több mozgás. A “kevesebb táplálék” alatt érdemes a kevesebb energiát hordozó táplálékokra gondolni. És nem ördögtől való időnként egy-egy koplalást vagy böjtöt sem beiktatni. Ennek ma már komoly szakirodalma van, érdemes utánanézni. És nem muszáj többnapos önsanyargatásban gondolkodni, az úgynevezett 8/16-os koplalásnak (amikor a napi összes étkezést egy 8 órás időkapuba szorítjuk, majd 16 órán át nem eszünk semmit) is meglepően jó eredményei vannak.

Ami pedig a mozgást illeti, szánjunk pár szót a mennyiségre és a minőségre! A megfelelő mennyiség legjobb mutatója talán az, hogy testileg elfáradtunk, szellemileg felfrissültünk. Az átlagember jellemzően szellemileg fáradt, amit hajlamos összetéveszteni a fizikai fáradtsággal. A testi fáradtság (egy bizonyos határig) jó érzés. A szellemi fáradtság nem. Ha a mozgás után jóleső fáradtságot érzünk és jó a hangulatunk, akkor eleget mozogtunk. A mozgás minőségének két fő mutatója van: a produktivitás és/vagy az öröm. Produktivitás alatt azt értjük, hogy létrehoztunk valamit. Felástuk a kertet, összevágtuk a fát, lenyírtuk a megye összes sövényét. Ha a tevékenység nem produktív, akkor legalább okozzon örömet. A futás nem produktív, de ha élvezzük, az tökéletesen megfelelő. Az olyan mozgás viszont, ami se nem produktív, se örömet nem okoz, nem nekünk való. Sokan járnak pl. szenvedni valamelyik edzőterembe, mert mások is ezt teszik. Lehet, hogy ők élvezik is. De akinek az edzőtermi ugrabugra csak a büntetés egy újabb fajtája, az jobban teszi, ha mást keres magának.

A sport fontos. Fontos az egészséghez, a teljesítményhez, az örömhöz. Ezért támogatunk rendszeresen sportrendezvényeket. Mint a most hétvégén megrendezésre kerülő Zselic MTB Maraton vagy a jövő heti őszköszöntő futóverseny, a SEFAG szervezésében. Mindkettő átlagembereknek szól. Azért, hogy együtt lehessünk, hogy mozoghassunk, hogy feszegethessük a határainkat. De legfőképp: hogy jól érezzük magunkat. A hosszú, egészséges élet legalapvetőbb hozzávalója az élni akarás. Az élni akarás pedig az élet szeretetéből fakad. És valami különös, rejtélyes módon, minél többet mozgunk, annál jobban szeretjük az életet. Aki nem hiszi, járjon utána! De lehetőleg minél hosszabban.