Élni csak úgy lehet…2021-07-29
Ha élvezzük az ízeket? Ezt persze már a Bikini sem szó szerint értette. Az élet ízeire gondoltak. Ami egy metafora és a színeket, az illatokat, az érintéseket és az élményeket éppúgy magában foglalja, mint a tényleges ízeket. Ha innen nézzük, aztán feltűnés nélkül körbesandítunk, a jólesőnél gyakrabban fogunk szélsőségeket találni. Az egyik szélsőség, amikor valaki képtelen élvezni az életet. A napjai olyannak tűnnek számára, mint a földrengés utáni Horvátország és legbelül pontosan tudja, hogy az “élni” valójában azt jelenti, hogy “túlélni”. Azért nem nézte a Survivort a tv-ben, mert minek azt nézni, amit egész nap átélünk? Isten hozott egy olyan életben, amiben a fájdalom időnként felvillanó vörösén kívül nincsenek színek.
Aztán ott a másik véglet. Az életmód-pornó. Amikor valaki egy afrikai vadász eltökéltségével keresi, kutatja, űzi és vadássza le a szeme elé kerülő élvezeteket. Mindent, amit képes leteríteni. Együnk-igyunk, utazzunk, vásároljunk! Csavarjuk ki az utolsó cseppet is a lehetőségeinkből, mert soha nem térnek vissza többé. Több ízt, több illatot, több színt, több élményt akarok! A hedonizmus nem egy lehetőség, hanem A LEHETŐSÉG.
A többség persze (mint mindenben) a két szélsőség között bizonytalankodik. Valahogy szeretné jól érezni magát a problémái ellenére. De nem tud úgy tekinteni az életre, mintha az egy hatalmas pláza lenne, ahol mindenkinek az a feladata, hogy ő jobban érezze magát. Kicsit azért utazunk, kicsit eszünk-iszunk, kicsit igyekszünk örülni annak, hogy vagyunk. De szinte folyamatosan ott zümmög a feje körül a két kérdés: ez nem túl kevés? Vagy nem túl sok? Többet érdemelnék? Vagy ennyit nem érdemlek? És szeretné hinni, hogy van rájuk jó válasz. Csak nem találja.
Megfejtés mindig van. Csak nem mindig találjuk. Itt és most két szó mentén érdemes elindulni. Az egyik a bűntudat, a másik a függőség. Közös nevezőjük, hogy mindkettő nyomorulttá tesz. Ha valakinek bűntudata van amiatt, mert élvezni próbálja az életet, az épp annyira káros, mint amikor muszáj élveznie. Az ironikus pedig az, hogy mindkettőnek ugyanaz a gyökere. A szűkösség. Nem a valódi. Hanem az, ami a fejünkben van. Az élet egyik abszurduma, hogy a valóságnak néha milyen kevés köze van ahhoz, ahogy látjuk. Sok jómódú ember fejben végignyomorogja az életet. Ez az oka a kapzsiságnak és a fukarságnak. De az sem ritka, hogy valakinek a viszonylagos szegénysége ellenére a bőség uralja a gondolatait. Ez áll a nagylelkűség mögött. De természetesen arra is van példa bőven, hogy a körülmények és a gondolataink korrelálnak egymással.
Akár bűntudata van valakinek az élet élvezetétől, akár függ tőlük, az ok ugyanaz. A gondolataiban óriási szűkösség uralkodik. Ezért vagy úgy érzi, hogy meg sem érdemli vagy úgy, hogy muszáj minél többet megkaparintania. Ez tényleg ennyire egyszerű. Az élvezetekre adott szélsőséges reakció valójában hiánybetegség.
Legyen így! Mi a megoldás? A megoldás az egyszerűség és a huncutság különleges keveréke. Bőséget kell teremteni az élet élvezetéből - de mások számára. Hoppá! Ha saját magunknak teremtenénk bőséget belőle, az nem oldana meg semmit. Vagy a bűntudatot fokozná vagy a függőséget. Amikor viszont arra gyúrunk, hogy másokat segítsünk hozzá, akkor úgy teremtünk bőséget, hogy azzal magunkon is segítünk. Ez persze lerombolja azt a mítoszt, hogy az ember önző lény. Amit egyébként azok találtak ki, akik annyira szenvedtek a saját önzőségüktől, hogy megpróbáltak magyarázatot találni rá.
Hogyan segíthetünk másoknak abban, hogy jobban élvezzék az életet? Ajándékokkal halmozzzuk el őket? Ez egyrészt a rövid út az anyagi csődhöz, másrészt bennük is a bűntudat vagy a függőség érzését erősítené. Van ennél sokkal jobb is. A figyelmesség. Ha belegondolunk, a legtöbb ajándék nem más, mint a figyelmesség egyfajta pótléka. Mi lenne, ha kihagynánk és egyből figyelmességet adnánk? Ennek ezer módja van. A legtöbb pedig nem kerül semmibe. Vagy csak nagyon kevésbe. Ráadásul van egy aljas, sunyi mellékhatása. Ha önszántunkból vagyunk figyelmesek másokkal, attól mi is jobban élvezzük az életet. Hogy is mondtuk az előbb? Hoppá!
Olcsó és egyszerű megoldás az élet nagyobb élvezetéhez.