Hogyan válasszunk vízadagolót?2021-07-22
Lassan. A vizadagoló választás nem olyan, mint a patkónézés. Akiből ez a mondat értetlenséget váltott ki, az nyugodtan lélegezzen fel! Nem a kognitív képességeivel van probléma, csak nem ismeri a régi viccet. Kérésre szívesen elküldjük, de itt és most nem mesélnénk el, mert egy picit nem szalonképes. Meg annyira eszeveszetten nem is tartozik a tárgyhoz.
Hogyan válasszunk vízadagolót? Nagyon tudatosan törekszünk arra, hogy kerüljük a tárgy misztifikálását. A megfelelő készülék kiválasztásának problematikája nagyságrendjét tekintve jelentősen elmarad a sötét anyag, a fúziós energia vagy a szilárdtest akkumulátorok kihívásaitól. Ezzel együtt van néhány szempont, amit választás előtt érdemes figyelembe venni, nehogy melléverjünk a cimbalomnak. Ezeket igyekszünk most körbejárni. Nem feltétlenül a teljesség igényével, de aki az alábbi tanácsokat megfogadja, az látványosan csökkenti annak esélyét, hogy esténként majd úgy kelljen álomba sírnia magát a rossz választás miatt. Kezdhetjük? Akkor kezdjük!
Az első és legfontosabb döntési pont az, hogy hálózatos vízadagoló vagy ballonos? Ami elsőre életeket megnyomorító dilemmának tűnhet. De nem. Valójában azt kell mondjuk, a legtöbb esetben a hálózatos vízadagoló a nyerő. Sokkal ésszerűbb egy ilyen készüléket csatasorba állítani, aztán egyszerűen élvezni az áldásait, mint beújítani egy ballonos modellt és lesni a lajtos kocsit. A vezetékes víz világában a ballonos víz kb. a palackos gáz megfelelője. Ha kellően gyakorlatiasak akarunk lenni, akkor a ballonos vízadagolónak kizárólag egy esetben van létjogosultsága: ott, ahol kirívóan rossz a hálózatos víz minősége. Minden másra ott a Mastercard. Mármint a hálózatos vízadagoló. Van még egy szempont, ami inkább preferencia, mint ráció kérdése. Ha valaki mindenképpen ragaszkodik az ásvány- és /vagy a forrásvízhez, annak nyilvánvalóan csak a ballonos megoldás jöhet szóba.
Van még egy tényező, amit ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni. Ez az úgynevezett vízvételi igény. Tudjuk, hogy ez könnyfakasztóan szakszerű volt, a lényeg: ahol rövid idő alatt sokan (több tucat) szeretnének friss vízhez jutni, ott a ballonos vízadagoló egyértelműen nem gazdaságos. Nagyobb irodákba, üzemekbe tehát vitán felül a hálózatos megoldás az ésszerű alternatíva. De ha a környezetünket kérdezzük, akkor mindenhova is.
A következő kérdés, hogy szükségünk van-e szénsavas vízre? Ha igen, akkor nyilván csak azok a modellek jöhetnek szóba, amelyek képesek beletenni a bubit a vízbe. Ez lehet hálózatos és ballonos egyaránt, tehát a szóda iránti rajongásunk nem kényszerít minket választásra. Arra viszont igen, hogy kalkuláljunk a szénsavpalack rendszeres cseréjével és annak költségével. De hát az életben mindennek ára van. Pont a bubis víznek ne lenne?
A következő útelágazással már csak akkor találkozhatunk, ha korábban a “ballonos” feliratú kijáraton hajtottunk le a sztrádáról. Ebben az esetben ugyanis döntenünk kell, hogy alsó vagy felső tartályos készüléket választunk? A felső tartályos egyértelműen a múlt, a legtöbben valószínűleg ilyennel találkoztunk. Hátránya, hogy a balloncsere macerásabb, mert emelgetni kell. Filigránabb hölgyeknek, akik testalkatilag közelebb állnak Audrey Hepburn-höz, mint egy keletnémet úszónőhöz, ez akár megoldhatatlan feladatot is jelenthet. De a fájós derekunk sem lesz hálás érte. A megoldás előnye, hogy mivel a víz adagolása mechanikusan, a gravitációt kihasználva történik, nincs nagyon semmi, ami elromolhat rajta.
Az alsó ballonos modelleken érződik az új idők szele. Ezek egyrészt sokkal csinosabbak, mint vízfejű elődjeik, mert a ballon nincs szem előtt. A csere is sokkal egyszerűbb, szinte bárki képes lehet rá. Maga a vízadagolás is csendesebb. Az ilyen gépek persze rendszerint drágábbak és esetükben számolni kell a szivattyú meghibásodásának elvi esélyével. De ilyen alapon persze porszívót sem kéne vennünk, mert sosem fog tudni versenyre kelni a partvis rendelkezésre állási idejével.
A hideg- és a forróvíz előállításának képessége ma már nem döntési pont, ezt mindegyik készülék tudja. Ezt 2021-ben kidomborítani olyan, mint használt autó eladásakor a színezett üveg feltüntetése az érdemlistán. Maximum azt érdemes ellenőriznünk, hogy melyik tartály mekkora, mert hideg- és forróvíz igényünk függvényében ez sarkalatos pont lehet.
Ezeken felül már csak az olyan extrák vannak, amelyek vagy fontosak számunkra vagy nem. Ilyen a digitális kijelző, az érintésmentes használat lehetősége, a beépített UV lámpa, ami csírátlanítja a vizet. Nehogy bennünk csírázzon ki. De léteznek már okos vízadagolók is (pont vízadagolóból ne lenne okos?). Ezek mobilos applikáció segítségével kommunikálnak gazdájukkal. Viccet mesélnek, receptet cserélnek, de legfőképp jelzik, mikor esedékes a szerviz vagy a beépített szűrük cseréje. Akinek ez fontos, áldozzon rá, akinek nem, az ne. Egyébként pedig riszpekt, písz, élni és élni hagyni.
A végére hagytunk még egy nagyon fontos kérdést. Venni vagy bérelni? Itt sincs jobb és rosszabb megoldás, csak előnyök és hátrányok. Aki ragaszkodik a saját készülékhez és nem akar bérleti díjat fizetni, az nyilván vásároljon sajátot. És készüljön fel arra, hogy az ő gondja lesz a karbantartás, a javítás, a szűrőcsere. Aki inkább bérelne, az megússza az elején a nagyobb kiadást, aztán pedig hátradőlhet és hagyhatja, hogy az arcán kisimuljanak a ráncok. Nem kell foglalkoznia az előbb említett egyik problémával sem. Ennek persze ára van, ezt nevezik bérleti díjnak. Mindenki döntse el, hogy számára melyik szimpatikusabb!
Reméljük, hogy tudtunk segíteni. De ha maradtak esetleg megválaszolatlan kérdések, azokra örömmel válaszolunk, amennyiben megkapjuk őket. A végére pedig csak annyit, hogy bár egy vízadagoló készülék javarészt a kényelemről szól, nem baj, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a saját érdekeink mellett mi a legjobb a környezetünknek. Az “élni és élni hagyni” a Föld esetében különösképp fontos.