A legolcsóbb szokás, ami javítja az egészséget2023-02-24
A szokásmenedzsmentben (bizony, ilyen is van már) létezik egy viszonylag újkeletű kifejezés: zero time habit. Ez arra utal, hogy abból alakítunk ki szokást, amit nem csinálunk. Pl. nem nassolunk vacsora után. Adott napszakban vagy napokon nem iszunk alkoholt. Munkaidőben nem nézzük meg a közösségi média hírfolyamainkat. A módszer elmélete, hogy abból, amit szeretnénk elkerülni, kvázi feladatot csinálunk, amit felvehetünk a teendőink listájára. És kihúzhatjuk onnan - feltéve, ha sikerült nem megcsinálnunk. Furán hangzik, de működik.
Ilyen, “zero time habit” az időszakos koplalás vagy böjt. Kinek hogy szimpatikusabb. Az időszakos koplalás lényege, hogy a napi összes étkezésünket egy úgynevezett időablakba szorítjuk be. A leggyakoribb a 8 órás időablak használata. Vagyis a napunk úgy néz ki, hogy 16 órán keresztül nem eszünk semmit, aztán a következő 8 órában letudjuk az összes étkezést. Sokan csinálják úgy, hogy délután 4 óra után már nem esznek semmit, egészen másnap reggel 8 óráig. De van, aki a reggelit hagyja ki, azaz este 8-kor kezdi az időszakos böjtöt, aztán másnap délben eszik először. Ennek valójában csak annyiból van jelentősége, hogy érdemes kitapasztalni, számunkra melyik működik jobban. Mert nem vagyunk egyformák. Ebben sem.
De miért kéne koplalnunk? Akárcsak időszakosan is? A válasz erre az, hogy túl jól élünk. Evolúciós szempontból bántóan jól. Történelmi léptékkel mérve tegnap az ember még úgy élt, hogy menekült, üldözött, harcolt - és rendszeresen éhezett. Aztán pislogott párat és hirtelen egy kényelmes székben találta magát. Ahol legfeljebb az Excellel kell harcolnia. Aztán már az autójában ül. Utána meg a kanapéján. És eszik. Őseink szemszögéből vizsgálva lényegében megállás nélkül. Ráadásul zömében olyan ételeket, amelyekből nagyon könnyű energiához jutni. Szándékosan nem azt írtuk, hogy tápláló ételeket eszik.
Az, amit nem teszünk rendszeresen próbára, eltunyul, elkényelmesedik, elsorvad. A gondolkodási, tanulási, probléma-megoldó képességeinkre ez éppúgy igaz, mint az izmainkra, az immunrendszerünkre. És úgy általában a szervezetünkre. Azt nagyon könnyű belátni, hogy a túl sok kihívás felemészthet bennünket. Azt már sokkal nehezebb, hogy a túl kevés kihívás ugyanezt eredményezi. Az üdvözítő utat az optimális mennyiségű kihívás jelenti, ami abszolút egyénfüggő. Hogy mi optimális, azt nekünk kell kitapasztalnunk. A lényeg: a túl sok kényelem éppúgy gyilkos, mint a túl sok nélkülözés.
Aki még sosem próbálta az időszakos böjtöt, annak két dolgot javasolunk. Az egyik, hogy kicsit olvasson utána a témának. Ez nem lesz nehéz, mert közel végtelen mennyiségű irodalma van. A másik, hogy próbálja ki! Mert mindegy, ki mit állít, a puding végső próbája az evés. Illetve ebben az esetben a nem evés. Semmi nem ér fel a személyes tapasztalatokon alapuló meggyőződéshez. Annál pedig nincs egyszerűbb, mint nem csinálni valamit. 0 perc, 0 Ft. Sok sikert! Csak ne felejtsünk el közben eleget inni. Főleg vizet.