A cookie-k segítenek minket a szolgáltatásnyújtásban. Szolgáltatásaink elfogadásával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

Süti beállítások Adatvédelmi tájékoztató

Az alábbiakban szabályozhatja a sütiket:

Funkcionális sütik
Ezek a cookie-k növelik az oldal funkcionalitását azáltal, hogy néhány információt tárolnak az Ön beállításairól. Ilyen például a weboldalon kitöltött adatok megőrzése.

Statisztikai sütik
Ezek a cookie-k segítenek bennünket abban, hogy értékeljük weboldalunk teljesítményét, fejlesszük a tapasztalatok alapján az Ön felhasználói élményét.

Közösségi média és marketing sütik
Az Ön böngészési szokásaira, érdeklődési körére vonatkozó adatokat gyűjtő - jellemzően harmadik féltől származó – sütik, amelyek a személyre szabott reklámok megjelenítését teszik lehetővé.

Tájékoztatjuk, hogy a választás eltárolásához egy cookie-t kell használnunk, hogy kegközelebb is emékezzünk, ha ebben a böngészőben nyitja meg weboldalunkat.

Részletek a Cookie-k kezeléséről...

www.vizetrendelek.hu - Markunion KFT gyorsrendeléses weboldala - Azonnali információ kérése, munkanapokon 8:30-16.30 -ig: +36 70 6300 336
információ
Markunion Kft.

A szappanbuborék varázsa és az elfeledett képesség2023-01-27

Hedonista futópad. Ez a kifejezés egy-két éve jelent meg az önfejlesztéssel, lelki egészséggel foglalkozó közbeszédben. Arra utal, hogy (főleg a nyugati társadalmakban) egyre inkább jellemző az örömök, az élvezetek hajszolása. Nagyon szép, nagyon márkás dolgokat kell birtokolnunk. Exkluzív helyekre kell járnunk és különlegeseket ennünk. Síelnünk kell, vitorláznunk kell, meg borkóstolókra járni és lehetőség szerint fantasztikusan érezni magunkat. Ezek egyikével sincs baj. Egészen addig, amíg nem valamiféle ürességet kell elfedjenek. Márpedig, amikor valaki hajszolni kezdi az élvezeteket, akkor okkal kezdünk gyanakodni. De mi történik velünk? És mi a megoldás?

A szappanbuborék varázsa és az elfeledett képesség

A problémára nagy hirtelenséggel két okot is találhatunk. A kettő valójában egy, de most különböztessük meg őket! Az egyik ok, hogy korábban elképzelhetetlen mennyiségben és irányból zúdul ránk a tökéletes élet illúziója. Az, hogy aki igazán tud élni, az mit és hogy csinál. Ennek a hadjáratnak a hatására pedig könnyű a saját életünket szürkének és másodrendűnek bélyegezni. Aztán felszállni a hedonista futópadra és megpróbálni behozni a lemaradást.

Ez a jelenség is rendkívül káros. De a másik ok a nagyobb probléma. Nevezetesen az, hogy a világtörténelemben még sosem szolgálta annyi minden azt a célt, hogy szórakoztassa az embert. Maga a szórakozás sem volt még sosem ennyire olcsó. Persze ez attól is függ, milyen szórakozásról van szó. De gondoljunk csak abba bele, hogy az átlagember mennyi időt tölt a hírfolyamok görgetésével, meg a Netflix és társai bámulásával. Ami nem azt jelenti, hogy a Netflix és a közösségi média alapértelmezetten az ördög műve. Csakhogy.

A sok szórakoztatás hatására egyre inkább elveszítjük egy fontos képességünket. És sajnos egyre korábban veszítjük el. Azt, hogy saját magunkat szórakoztassuk. Mert a helyzet a következő: az ember valójában képes örömet teremteni. Ezt felnőttként nehéz lehet elképzelni. De gondoljunk csak bele! Miért tud egy gyerek annyira örülni a szappanbuborékoknak? Miért kezd el tapsikolni és sikongatni, ha pillangót lát? Hogy tudnak ezek a dolgok ekkora örömet okozni neki? A válasz egyszerű. Sehogy. Ezt valójában ő csinálja. Mert megvan az a képessége, hogy örömet teremtsen. Azt mondja magának: most elkezdek körbefutkosni az étkezőasztal körül és nagyon fogom élvezni. A legtöbb felnőttnek ez nem menne.

Mert hozzászoktunk, hogy a környezet, a körülmények okozzák az örömünket. Persze a gyereknek is kell valami. A szappanbuborék. A pillangó. A futkosás. De nála mondjuk 10% a környezet, 90%-ban ő csinálja. Egy felnőtt esetében meg… már lehet, hogy fordítva van. Csoda, ha hajszolni kezdi az élvezeteket? Csoda, ha az élet egyre kevesebb örömöt tartogat a számára? Az igazság az, hogy az élet sosem tartogatott sok örömöt. A nagy részét ő saját maga teremtette. És minél inkább elfeledkezik erről, annál kevesebb öröme lesz. Nem is marad más választása, mint vagy belesavanyodni, belekeseredni az életbe vagy felszállni a hedonista futópadra.

Illetve de. Van még egy választása. Elkezdheti gyakorolni a régi képességet. Mert nem veszett el. Csak elsatnyult. Mint az izom, amit már rég nem használtak. Elkezdhet újra örömet találni az élet egyszerű, hétköznapi dolgaiban. A reggeli kávéban. A napsütésben. A madarak énekében. A másik ember mosolyában. Abban, hogy kedves valakivel. A jól végzett munkában. Abban, hogy álmodozik. Hogy a régi sörreklámot plagizáljuk: az életben annyi az öröm, amennyit beleteszel.