A környezetvédelem rossz motiváció2021-07-15

Igen, tudjuk. Ez elég provokatív cím. Főleg most, hogy teljes gőzzel dübörög a műanyagmentes július és a csapból is az folyik, hogy ne használj műanyag szívószálat, mert halomra ölöd vele a teknősöket. Ilyen kontextusban benyögni azt, hogy “a környezetvédelem rossz motiváció” - veszedelmesen közel jár ahhoz, amit régen istenkáromlásnak neveztek. És ha csak a provokáció vezérelne minket, akkor maximálisan megérdemelnénk, hogy az internet egyháza kiátkozzon minket. De a virtuális máglyahalál jogossága sem zárható ki teljesen.

Miért mondjuk azt, hogy a környezetvédelem rossz motiváció? Ennek megértéséhez meg kell vizsgálnunk, mikor és hogyan szivárgott be a téma a köz tudatába. Bátran kijelenthetjük, hogy a 70-es és 80-as években magát a kifejezést sem ismertük. Oké, nyilván megértettük volna, ha szóba kerül. De nem került szóba. Valószínűleg még a 90-es években sem. Legelőször talán a 2000-es években kezdte el felütni a fejét. De igazán csak a 2010-es évektől kezdve kapcsolt rá. Ma pedig? Elbújni sem lehet előle.

Mielőtt még valaki belénk kötne: nem azt állítjuk, hogy a 2000-es éveket megelőzően soha, sehol ne lett volna téma a környezetvédelem. A tudósok és a szakértők már jóval régebb óta beszélnek róla. De a köztudatban gyakorlatilag nyoma sem volt. Ez azért fontos, mert meg kell értenünk, hogyan és miért tudott a téma ekkora teret nyerni. A válasz mindössze két szó: baj van. A baj pedig egyre nagyobbnak tűnik. És minél nagyobbnak tűnik a baj, annál inkább teret nyer a téma.

Miért? Nincs baj? De, van. Hogy pontosan mekkora, az egy másik kérdés. De most nem is ez a lényeg. Hanem az emberi viselkedésnek egy annyira tipikus aspektusa. Mikor kezdünk el foglalkozni valamivel? Amikor baj van. Ha nem tudnánk, hogy baj van, foglalkoznánk vele? A kutya sem.

Nézzünk erre példát! A huszonévesek között vajon mennyire gyakori beszédtéma a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint vagy a II-es típusú cukorbetegség? Kb. semennyire. Na és a negyvenes-ötvenesek között? Kis túlzással alapértelmezett. Mert addigra már rendszerint baj van. Amíg nincs baj, nem téma. Huszon-harmincévesen még pontosan tudjuk, hogy halhatatlanok vagyunk. Legalábbis egyelőre. Aztán, amikor jönnek az első fájdalmak és nem múlnak el néhány nap után, amikor először érzünk szorítást a mellkasunkban, amikor először szembesülünk vele, hogy a pisilés akár fájhat is - ilyenkor szokás újraértékelni a saját halhatatlanságunkról kialakított nézőpontunkat.

Ez eddig még rendben is volna. De vizsgáljuk meg, hogyan reagálunk a bajra! Az egyik tipikus mintázat, hogy először megrémülünk, aztán, ahogy lassan rádöbbbenünk arra, hogy az élet megy tovább, hajlamosak vagyunk visszatérni a megszokott kerékvágásba. Persze, baj van. De szerencsére nem akkora. És ahogy az előbb már rendkívüli éleslátással megállapítottuk: az élet nem áll meg, nem igaz?

Ennek eklatáns példája az, ami a pandémia kapcsán történt. Amikor tavaly tavasszal először zárkóztunk be, az internetet elárasztották az olyan témájú írások, miszerint az emberiségnek fel kell ébrednie, új korszakba kell lépnie, meg kell változtatnunk az életmódunkat, blablabla. Aztán mi történt? Elvonult az első hullám, mi pedig akkora vehemenciával pattantunk fel a hedonista futópadra, mintha tényleg nem lenne holnap. Ősszel aztán jött a második, a két és feledik, majd a harmadik hullám. Megint mindenkinek lógott az orra, főleg azért, mert Covid ezúttal igazán odavert neki. Ezúttal nem nagyon maradt olyan ember az országban, aki legalább egy ismerősét ne veszítette volna el. A világnak most már tényleg meg kell változnia.

De mi történt? Jött a megváltó vakcina, Covid jobbra el - mi pedig azon kaptuk magunkat, hogy újra a hedonista futópadon vagyunk és úgy tapossuk, hogy az bármelyik személyi edzőt elismerésre késztetné.

Mi ennek az egésznek a tanulsága? Az, hogy a baj nem jó motiváció. Szinte belénk van kódolva, hogy először túlreagáljuk, aztán megnyugtatjuk magunkat, hogy nincs is akkora baj. És ha ez nem lenne elég, ott van még az is, hogy mennyire ki vagyunk éhezve a tűneti megoldásokra? Túl magas a vérnyomás vagy a koleszterinszint? Szedjél vérnyomás- vagy koleszterinszint csökkentőt? Túl magas a vércukorszinted? Szedjél vércukor elleni gyúgyszert! Az egész napos ücsörgéstől fáj a derekad? Kend be a legújabb pókláb-varjúháj kivonattal! Bármi is a baj, van rá valamink, hogy ne fájjon. Te pedig folytathatod azt az életet, ami a bajhoz vezetett.

Ez a lényeg. Minden baj úgy keletkezik, hogy elég sokáig csinálunk valamit, ami helytelen. Adódik a kérdés: amíg nem üt be a krach, addig nem tudjuk, hogy helytelen? Dehogynem. Csak hát… Itt jön be a képbe az ember életét talán a legnagyobb mértékben megrontó alapelv: a kényelem fontosabb, mint a következmények. Ez a mondat akkora mágikus erővel bír, hogy gyakran még azután sem takarodik a sarokba, amikor már baj van. 120 kiló vagyok, lift nélkül sosem jutnék fel a negyedikre és a szívműködésemet már évek óta a “kalimpálás” szó írja le a legjobban? Hát igen, ez szörnyű. De azon a néhány sörön vagy krémesen már igazán nem múlik semmi. Ennyi öröm csak jár nekem is!

Amikor azt mondjuk, hogy a környezetvédelem rossz motiváció, igazából arról beszélünk, hogy a baj rossz motiváció. A baj a legritkább esetben hoz tartós változást. Ez azért van így, mert a bajhoz rendszerint a jellem problémája vezet. A jellem egyszerűen az a képesség, hogy felismerjük, mi a helyes és mi a helytelen, aztán ennek megfelelően viselkedünk. Nem azért nem teszünk helytelen dolgokat, mert baj lesz belőle. Azért nem tesszük őket, mert helytelenek. Nem azért nem lopunk a boltból vagy sikkasztunk a munkahelyünkről, mert baj lehet belőle. Azért nem tesszük, mert helytelen lenne. A baj fenyegetésére ott van szükség, ahol a jellem kihívásokkal küzd.

Azért ne változtass életmódot, hogy megmentsd a teknősöket a kihalástól! Azért változtass, mert felismered, mi a helyes és mi a helytelen! És ne azért ne tegyél helytelen dolgokat, mert büntetés jár értük! Azért ne tedd őket, mert elég erős és büszke vagy ahhoz, hogy megengedhesd Magadnak ezt a luxust! És ha szeretnél egy átfogó, mindenre kiterjedő tanácsot azzal kapcsolatban, hogy mi az, ami biztosan helytelen, akkor álljon itt egyetlen szó: a kényelem. Nem a kényelmes ágy vagy a kényelmes cipő. A kényelmes élet.