A cookie-k segítenek minket a szolgáltatásnyújtásban. Szolgáltatásaink elfogadásával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk.

Süti beállítások Adatvédelmi tájékoztató

Az alábbiakban szabályozhatja a sütiket:

Funkcionális sütik
Ezek a cookie-k növelik az oldal funkcionalitását azáltal, hogy néhány információt tárolnak az Ön beállításairól. Ilyen például a weboldalon kitöltött adatok megőrzése.

Statisztikai sütik
Ezek a cookie-k segítenek bennünket abban, hogy értékeljük weboldalunk teljesítményét, fejlesszük a tapasztalatok alapján az Ön felhasználói élményét.

Közösségi média és marketing sütik
Az Ön böngészési szokásaira, érdeklődési körére vonatkozó adatokat gyűjtő - jellemzően harmadik féltől származó – sütik, amelyek a személyre szabott reklámok megjelenítését teszik lehetővé.

Tájékoztatjuk, hogy a választás eltárolásához egy cookie-t kell használnunk, hogy kegközelebb is emékezzünk, ha ebben a böngészőben nyitja meg weboldalunkat.

Részletek a Cookie-k kezeléséről...

www.vizetrendelek.hu - Markunion KFT gyorsrendeléses weboldala - Azonnali információ kérése, munkanapokon 8:30-16.30 -ig: +36 70 6300 336
információ
Markunion Kft.

Minket ki fog megfékezni?2021-03-23

Nemrég járta be a hír a médiát, hogy egy kifogott bálna gyomrában 40 kg műanyagot találtak. Ami új rekord, bár sok büszkeségre nem ad okot. Mivel jellemzően egyszer használatos, eldobható műanyagokról van szó, amelyek nagyon könnyűek, el lehet képzelni, mekkora térfogatot képviselt szerencsétlen bálna gyomrában ez a 40 kilónyi szemét. A mi szemetünk. Ami egyetlen okból keletkezett és kerülhetett oda, ahol semmi keresnivalója: a kényelmünk miatt. Sokan és sokszor mondták már, hogy az emberi mohóság minden rossz oka. De ez nem igaz. A kényelem utáni vágy legalább annyi rossznak az oka. A negatív tulajdonságaink versenyében egyelőre nem lehet eldönteni, hogy a mohóság vagy a kényelem áll vezetésre. De mindkettővel sokat tudunk tenni azért, hogy lakhatatlanná tegyük a bolygót. És ne hagyjuk működni a természetet. Mert úgy tűnik, a kényelem utáni sóvárgásunk olyan változó, amire ez a csodálatos rendszer nincsen felkészülve. Bizonyos szempontból abszurd, hogy a túlélésünket leginkább az fenyegeti, hogy annyira jól akarunk élni.

Minket ki fog megfékezni?

De álljunk meg itt egy pillanatra! Ezek szerint az lenne a megoldás, hogy rosszabbul éljünk? Hogy önmegtagadást gyakoroljunk, hogy sanyargassuk magunkat? Egyáltalán nem. Csak ki kellene cibálni az egyenlőségjelet a “jobb élet” és a “kevesebb erőfeszítés” közül. Mert egyelőre hajlamosak vagyunk szinonimának tekinteni őket. Mitől lenne jobb az életünk? Hát attól, ha nem kéne annyit dolgozni. Ha az életünk nem igényelne annyi erőfeszítést. Még kevesebb munka, még több pénz. Félreértés ne essék, a világon semmi baj nincs azzal, ha valaki kevesebb munkával akar (és tud) több pénzt keresni. A baj azzal van, ha úgy általában meg akarjuk úszni az erőfeszítést. És nemcsak azért, mert ez lustaság, a lustaság pedig bűn. Valójában arról van szó, hogy az olyan élet, amiben kevesebb az erőfeszítés, kevesebb örömöt is jelent. Az aktív élet jobb élet. Aktívak pedig sok okból lehetünk. Azért, hogy pénzt keressünk. Azért, hogy szórakozzunk. Vagy azért, hogy segítsünk valakinek. Például a természetnek. Mert most éppen elég nagy bajban van.

Az eldobható műanyagok kizárólag azért léteznek, hogy kényelmesebb legyen az életünk. De mekkora kényelem ez? És mekkora árat fizetünk érte? Utóbbira még nem tudjuk a választ, a természet éppen most készíti a számlát. Az előbbire viszont határozottan az a válasz, hogy “nem sokat”. Inkább arról van szó hogy egyszerűen rászoktattak minket a használatukra. Ezért nem is olyan nehéz leszokni róluk. Legtöbbször csak egy kis figyelmet igényel. Bevásárláskor nem vesszük meg a nyolcszázötvenedik bevásárlószatyrot, hanem viszünk magunkkal egyet. Ami lehetőleg vászonból készült, gyakorlatilag örökös, kis helyen is elfér. Nem vesszük meg az előre felszeletelt, vákuumfóliázott felvágottat, helyette veszünk egészben egy megfelelő méretű darabot. Mert annyira ügyesek vagyunk, hogy simán fel tudjuk mi is szeletelni. A munkahelyünkön igazi bögrét vagy poharat használunk az eldobható szörnyetegek helyett. Ha úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk szívószál nélkül létezni, akkor veszünk elmosható fém szívószálat.

A természet első számú közellensége azonban vitán felül a PET palack. Ami ráadásul kakukktojás is az eldobhatók mezőnyében. Mert a PET palackról lemondani kényelmesebb. Vagy úgy, hogy csapvizet iszunk. Vagy úgy, hogy beüzemelünk egy ballonos vízadagolót. Utóbbi picit drágább, mintha a hiperből cígölnénk a palackos vizeket, ám összehasonlíthatatlanul kényelmesebb. Amúgy pedig egészségesebb is. Ja, a természet külön hálás lesz érte. Összességében tehát mindenki jobban jár vele. Ezt azért is szeretnénk hangsúlyozni, mert sokan még mindig úgy gondolják, hogy a ballonos vízadagoló a munkahelyek kiváltsága. De nem. Egy háromfős családnak már reális alternatíva a palackos vizekkel szemben. Hozzászokni nagyon könnyű, hab a tortán, hogy igény szerint a hideg és a forró víz szükségletünket is megoldja. Többe kerül? Igen. Drágább? Egyáltalán nem. Csak úgy tűnik. Mert a palackos vizek árát csak később fogjuk megfizetni.