A túlzott vízfogyasztás epiglítiszt okozhat2020-06-04
Ami szörnyű és borzasztó lenne. Már ha létezne ilyen betegség. De nem létezik. A címet csak azért találtuk ki, mert nagyon jól rávilágít arra a jelenségre, ami csak úgy dübörög a médiában. A lényeg egy mondatban: féltsd az egészséged!
De miért ez a ráfeszülés az egészség témájára? Miért kell az internetet elárasztani "7+1 ok a vízivásra" típusú cikkekkel? Ha már itt tartunk, mi egy igazi okot tudunk a vízivásra, mondjuk az elég nyomós. Ha nem iszunk, szomjan halunk. De ezt az ember anélkül is tudja, hogy szembesítenék Dr. Harold Spitzlberger tanulmányával, aki kacskalábú patkányokon végzett kísérletsorozata alapján megállapította, hogy ha huzamosabb ideig nem ad vizet a szerencsétleneknek, akkor szomjan döglenek. Ergo az ember is.
Szóval, honnan ez az egészségfétis? Nyilván benne van az is, hogy az orvostudomány nagyon sok területen még mindig adós a valódi válaszokkal. Ezért nagyon sok esetben tüneti kezelést alkalmaznak, ami viszont újabb tünetekhez vezet, amelyeket másfajta tüneti kezeléssel igyekeznek enyhíteni. A páciens pedig úgy válogat a pirulák között, mint kisgyerek a cukorkásdobozban - a pirosból ettem már? De nem bántjuk az orvosokat, pláne mert kicsit tartunk is tőlük. És persze mert nyilván jót akarnak. Csak mintha picit elcsúszott volna a fókusz.
De nemcsak náluk. Pont erről akarunk írni. Amikor ugyanis az egészség iránti egészséges igény kezd mániába átcsapni, akkor ott nagyon sokszor felfedezhető valami. Az, hogy az egészség céllá lépett elő. Hogy az illetőnek szép csendben az vált a küldetésévé, hogy egészséges legyen. Vagy maradjon.
Pedig az egészség nem cél. Illetve nem kéne, hogy az legyen. Az egészség sokkal inkább eszköz. Az egészség egyszerűen azért kell, hogy a testi problémák ne gátoljanak minket a... miben is? Hát a céljaink megvalósításában! És pont ide van a néhai eb elhantolva. Az egészség azért tud céllá előlépni, mert nincs másik. Vagy nincs elég másik. Azt is mondhatnánk, hogy krónikus célhiány lépett fel.
Ám ezen a ponton sötét ármány üti fel a fejét. Mert ahol cél van, ott akadálynak is kell lennie. Az ember elméje így működik. Ha képesek lennénk a reggeli kávékészítésre hatalmas, elsöprő erejű célként tekinteni, akkor rövid időn belül hihetetlen akadályokba ütköznénk. Ja, mert azt még nem mondtuk, hogy minél nagyobb a cél, annál nagyobbak az akadályok.
Akkor tehát mi történik, amikor valaki az egészséget tűzi ki célként? Bizony. Jönni fognak az akadályok. És minél nagyobb célnak tekinti az egészséget, annál nagyobbak lesznek az akadályok. Ez van, az élet nemcsak habostorta. Egyáltalán nem véletlen, hogy az egészségmániásoknak nagyon gyakran kimondottan törékeny az egészségük.
Szóval, fontos az egészség, csak ne gondoljuk túl. Az emberi testnek van néhány alapvető igénye, ezeket kell kielégíteni. A szumátrai jamjamgyökér vagy a pireneusi makóca kivonata nem feltétlenül tartozik közéjük. A víz viszont például igen. Méghozzá a sok víz. Főleg ebben a kuka melegben. Igyuk nyugodtan, nem kapunk epiglítiszt.